Ha a földönkívüliek bizonyos távolságból néznének minket, azt mondhatnák, az emberek olyanok, mint az állatok, csak a belső irányítórendszerük bonyolultabb. Tehetséggel dolgozunk azon, hogy javítsunk életkörülményeinken, de ugyanazok az állatok vagyunk, csak egy kicsit fejlettebbek. Az a kérdés, miért is hívjuk magunkat embernek? Végtére is teljesen bele vagyunk feledkezve a testi szükségleteinkbe, és erre vonatkozólag alig különbözünk az állatoktól.
Egy emberi lénynek viszont vagy egy további kérdése: „Mi fog történni, miután meghaltam?” Egy állat nem teszi fel ezt a kérdést, míg az embernek lételeme, hogy az élete fölé nevelje önmagát, még miközben ebben a világban él. Más szavakkal, azért kaptuk ezt a kérdést, hogy mit jelent élni, hogy emberi lénnyé változzunk az állat helyett. Valaki akkor válik emberré, amikor a testén kívül is önmagát kezdi érezni, akár élő, akár holt, amikor kifejleszti az érzékét arra, hogy a következő szinten érezze meg a létezést. Az embernek el kell érnie ezt az állapotot születése és halála között. Valójában ez jelenti az illető életének értelmét.
Ameddig el nem érjük ezt a szintet, állatok vagyunk, teljesen pontosan beprogramozva állati testünkbe, amin keresztül létezünk, és amihez társítjuk önmagunkat.
