Eredetileg összekapcsolódott és szociális lényekként vagyunk megteremtve és nem hagyhatjuk ezt a tényt figyelmen kívül. Mégis a világ, amit teremtettünk nagyon kényelmetlen és annyira nyomaszt miket, hogy az emberek el akarnak tőle futni.
Viszont amikor elmenekülünk a társadalomtól, elkezdjük érezni, hogy nincs más választásunk, mint hogy kapcsolatban legyünk vele. Tehát hogyan találhatunk egyensúlyt eközött a két pólus között? Ez az a helyzet, ami egy személyt kiváltképpen a létezésének következő fokára lök. Ezen a szinten megérthetjük, hogy hogyan kapcsolódjunk másokhoz. Eközben megtartjuk egyéniségünket, és a világ kényelmessé válik számunkra, hogy benne éljünk.
Ez az, amit meg kell tanulnunk: hogyan tartsuk meg az egonkat és emelkedjünk fölé annak érdekében, hogy másokkal kapcsolatban álljunk? Ez nem azt jelenti, hogy az egora bármiféleképpen nyomást gyakorolunk; hanem hogy felfedezzük, hogyan használjuk rendesen az egoizmusunkat. A belső szabadság elvesztése nélkül a személy az egója fölé kerekedik, és mindenki mással összekapcsolódik. Együtt egészet tudnak alkotni.
